Ön jelenleg szemöldök: (hu) Home > Mariahilf > A Kolostorépület
A Kolostorépület

A zarándoklépcső

Az épület nem túl nagy, tartózkodik a díszes építészeti formáktól, az egész inkább egy gazdagon tagolt épületegyüttes, amely kiválóan kihasználja hegyi fekvését. Ezáltal válik Mariahilf esztétikailag is vonzó zarándokhellyé, amelyet a zarándokok leginkább a zarándoklépcsőn közelítenek meg. Ez a “mennyei létra” a passaui Innstadtból fedett lépcsőfeljáratként vezet fel a hegyre. A zarándokok imádkozva haladnak felfelé a lépcsőkön, és így különöleges buzgósággal közelítik meg a kegyhelyet.

A templomtér kialakítása kimondottan egyszerű, de mégis távlatokban gazdag és megfelel a búcsújárás céljainak. A három boltmezős főhajót a keleti boltmezőben alacsony kereszthajó töri meg. Mögötte emelkedik a félkörösen zárt, a falpillérek és boltív által kiemelt szentély. A nyugati boltívet egy kétboltíves empóra tölti ki. A főhajóban – a karzatot is körülvevő gerendacsíkkal összekötött – széles toscanai falpillérek tagolják a falat.

Az épület szerkezetébe simuló templomtér távlatokban gazdag alaprajzával az aranyozott főoltárt helyezi a középpontba a kegyképpel (1719; átalakítva 1862-ben, 1910-ben és 2005-ben). Az oltár oldalsó alakjai Szent Sebestyént és Szent Rókust ábrázolják. A kegykép mellett különös figyelmet érdemel az úgynevezett “Kaiserampel” (császári függőlámpa), Lukas Lang augsburgi mester munkája, amelyet I. Lipót császár adományozott a templomnak 1676-ban, Passauban kötött házassága alkalmából.

Szentségmutató (1628)

A főoltár a kegyképpel

A kereszthajóban emelkedő, késő-rokokó stílusú mellékoltárok 1774-ből származnak. A Bergler kézjegyét viselő képek Mária látogatását Erzsébetnél (jobbról) és a Pietát (balról) ábrázolják. A főhajóban Assissi Szent Ferenc, Szent Konrad von Parzham szerzetes, Páduai Szent Antal és Nepomuki Szent János barokk szobrai láthatók.

A zarándokhely fénykorára emlékeztetnek a török háborúk idejéből származó fogadalmi adományok és a török fegyverek, amelyek Bécs 1683-as felszabadításakor kerültek a császári csapatok kezébe. De a számtalan fogadalmi kép és az alapítványokból származó templomi kincs is annak a áhitatos bizalomnak a tanújele, amellyel a hívők négy évszázada Mariahilfberg felé fordulnak és a gyermekét tartó Istenanya megható képe előtt közbenjárásért könyörögnek.

Jelentős még a ma zarándokmúzeumként műkdő régi sekrestye berendezése, amelyben egy késői manierista szekrény, és az ezüstkincs található: a Lamberg-kehely, az 1628-ból származó szentségmutató, ezüst gyertyatartók, boros és vizes edények valamint a tömjénező.

Napjainkban “Mariahilf” tisztelete az Európa nagy részeit átfogó egység kötelékének bizonyul, olyan köteléknek, amelynek gyökerei a múltba nyúlnak vissza, és amely a történelem folyamán megmutatta nagy erejét; ehhez a hithez kell – saját érdekében – a jelennek is kapcsolódnia.

A Zarándok Papok Közössége is, amely 2002 óta működik a lengyelországi Pálos Rend tagjai között, az egy katolikus hit útját mutatja Európa sok különböző országában.