Ön jelenleg szemöldök: (hu) Home > Mariahilf > Történet
Történet

Marquard von Schwendi, káptalani dékán

Passau püspöki város ősidőktől fogva a bajor és osztrák vallásos élet központja. 1611-ben Ausztriai Lipót főherceg, hercegérsek székvárosába hozott egy képet, amely a gyermekét gyöngéden átölelő Istenanyát ábrázolja. A képet a leghíresebb német festők egyike, idősb. Lucas Cranach festette, valószínűleg 1537 után.

A kiváló kép elnyerte a passaui káptalani dékán, Marquard von Schwendi báró tetszését, ezért két másolatot rendelt, és az egyiket a mai Mariahilfberg lábánál fekvő kertjében álló kis fakápolnában helyezte el. Miután Mária többször is megjelent neki, 1622-ben úgy döntött, hogy a kápolnát a képpel együtt áthelyezi a hegyre, és minden hívő számára megnyitja. Az imádkozók és zarándokok egyre növekvő száma arra késztette, hogy 1624-ben templom építésébe fogjon (1627-ig). A templom építését Francesco Garbanino passaui mester vezette, aki nyilvánvalóan a barokk művészetet Bajorországban meghonosító tessini művészi körhöz tartozott. Az új templom hamarosan igen kedvelt zarándokhellyé vált, amelynek ellátásáról a szomszédos zarándokszállás és a passau-innstadti kapucinus kolostor szerzetesei gondoskodtak. Általuk vált Mariahilf Közép- és Dél-Európa fontos zarándokközpontjává, különösen miután Máriához fohászkodva, 1683-ban sikerült Bécset felszabadítani a török uralom alól.

“Mariahilf” fontos része a barokk korban különösen is virágzó Mária-tiszteletnek. Leánybúcsúk százai jöttek létre, leginkább az oberpfalzi Ambergben, Innsbruckban (itt található Lucas Cranach eredeti képe), Bécsben és Münchenben.

Bár a törökök ellen folytatott védekező harcok idején különösen sokat hangzott fel a fohász: “Mariahilf” (Mária segíts!) és bár Avieni Márk, a török háborúk kapucinus népi prédikátora is ez alá a védelem alá helyezte harcait, az Istenanyához mégis mindig az emberi lét alapvető problémáival fordultak leginkább. Erről tanúskodik a számtalan, csodáról beszámoló jelentés, fogadalmi emléktábla és dal, amelyek javarészt Prokop von Templin, kapucinus Mária-költő tollából származnak. Így jutott el Mariahilfbe mindenfelől sok különböző rangú ember, míg körülbelül másfél évszázaddal később, a felvilágosodás és a szekularizáció korában, a búcsújárást korlátozták, és végül gyakorlatilag meg is szüntették.

Fogadalmi emléktáblák

Bajorországban a katolikus reform szellemiségében három évtized után sikerült újra életre kelteni a búcsújárást (1830 körül), de már csak a Passaui Egyházmegye és a szomszédos osztrák területek egyik búcsújaként. Mariahilfbe mind a mai napig rendszeresen tartanak zarándoklatot.